1. az ízlelésnek, rágáskor a táplálék keverésének, a nyelésnek (, emberben a beszédnek is ) a szájban levő izmos, mozgékony szerve. ▸ kilóg a nyelve | vágóállatnak ez a testrésze (mint étel). füstölt nyelv.

2. <kif-ekben: az embernek ez a szerve mint a beszéd, kül. mint a pletykázás, megszólás jelképe.> a falu, a város nyelvére kerül; nyelvére vesz valakit; ▸ rossz nyelve van csípős a nyelve ▸ vigyáz a nyelvére | ▸ a rossz nyelvek | ▸ nyelvet fog

3. szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek az eszköze. ért vmely nyelven.

4. nyelvt | ennek vmely rétegben, körben v. valaki által haszn. változata. társalgási nyelv; jókai nyelve. | ▸ irodalmi nyelv | vmely egyén v. közösség gondolkodásmódját, ízlését tükröző beszéd. ▸ tud valakinek a nyelvén beszélni

5. vmely közösségben megállapodott jelentéssel haszn., nem beszédhangokból álló jelek rendszere. a süketnémák nyelve. | műv vál kifejezőeszközök összessége, rendszere. a zene nyelve.

6. eszköz, műszer lengő, mozgó alkatrésze. a mérleg nyelve. | a cipő befűzhető nyílása alatt levő bőrdarab. | zene sípban a hangot adó rugalmas lapocska. ▸ jól felvágták a nyelvét fel van vágva a nyelve

[ fgr ]

a többes szám jele.

1. ▸ az ind nyelvek

2. tud tört e nyelvek vmelyikét beszélő <nép>, ill. e népekhez tartozó, velük kapcs. ind irodalom.

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

I. fn-i mut névm

II. határozott névelő

[ fgr ]